A minisztérium épülete 1956-ban tanúja volt a forradalom kitörésének. A békés felvonulók, a forradalmárok, a magyar szabadságharcosok elsőként rengették meg a hamis illúziókra épített kommunista hatalmat. Leleplezték a világ előtt azt a hazugságot, hogy a sztálinista világrendszer a parasztok, a munkások érdekeit szolgálja. A sztálinizmus első számú áldozata az embertelen módon támadott, kuláklistára tett, kolhozokba terelt magyar parasztság volt.  A parancsuralomra támaszkodó hatalom tönkretette azt a virágzó mezőgazdaságot, amely az önálló egzisztenciával rendelkező parasztgazdák termelésére épült. A parasztoktól erőszakkal vették el a termést. Az emberi tragédiákhoz vezető, erőszakos szövetkezetekbe kényszerítés után összeomlott a termelés és a kereskedelem; jegyrendszert vezettek be abban az országban, Magyarországon, amelyet Európa éléskamrájaként tartott számon a világ. 1956-ban a pesti srácok és a vidék Magyarországa együtt mondott nemet a sztálinizmusra, a terrorra, a kitelepítésekre, a törvénytelen koncepciós perekre, a szovjet megszállásra. Független és szabad Magyarországot akartak. A Földművelésügyi Minisztérium falán a golyónyomok nap mint nap arra emlékeztetnek bennünket, hogy a szabadság törékeny európai érték; meg kell védenünk, hogy Magyarország magyar ország maradhasson. 1956. október 25-én, a véres csütörtökön fegyvertelenek százai – gyermekek, nők, férfiak, idősek és fiatalok – haltak meg a kommunista diktatúra sortüzében a Kossuth téren, az ország háza előtt. Becsüljük meg, hogy még ma is köztünk élnek az idősödő, egykori szabadságharcosok. Tisztelet illeti mindazokat, akik a hatvan évvel ezelőtt Magyarország függetlenségi harcát vívták, akik áldozatai voltak a forradalomnak.