Az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi megemlékezésen felidéztem, hogy ránk, magyarokra évszázadok óta szabadságküzdelmeink miatt néz fel a világ. Szabadnak születtünk. A magyar virtus bennünk lakozik és tettekre sarkall. Cselekedeteinkben mutatkozik meg, hogy kik vagyunk. Őseink a Kárpát-medencében rendre az elsők között álltak csatába, ha a szabadság kivívásáért kellett küzdeni. Így volt ez 1456-ban, 1848-ban és 1956-ban is. ’56 egyszerű hősei mindent feláldoztak értünk, Magyarország és Európa szabadságáért. Az 1956-os forradalom olyan ünnep, amelynek hiteles történetét a szabadságharcosok, a halálra ítéltek, a bebörtönzöttek, a kitelepítettek, a meghurcoltak írták; mindazok, akik bátorságukkal megváltoztatták a történelem menetét hatvan évvel ezelőtt. Az évtizedeken át tartó diktatúra sem tudta átírni történelmünk egyik legfelemelőbb pillanatát, amikor a nemzet lerázta magáról a sztálinizmus, a kommunista diktatúra láncait. Pontos képet kapunk a magyar parasztság, a magyar mezőgazdaság kálváriájáról, ha felidézzük, hogy 1949 és ’53 között 300 ezer ember kényszerült elhagyni a földjét; 400 ezer parasztot büntettek meg különböző jogcímen azokban az években; és mintegy 72 ezer főt tettek kuláklistára. ’56 véráldozatát a mindennapi betevő falat megtermeléséért vívott hősies küzdelem követte a magyar mezőgazdaságban, hogy megtarthassa erejét a nemzet, és a szabadság népét a diktatúra el ne tiporhassa. Ma szabadon élhetünk. A szabadság nemzete rég volt ilyen erős és egységes, mint ma. A szabadság lényege, hogy saját értékrendünk szerint cselekedhetünk, és más országok hatalmasságai nem kényszeríthetnek ránk olyat, amit mi nem akarunk.